Egyéb cím: Twittering Birds Never Fly
Szerző: Yoneda Kou
Ennek teljesen a rabja lettem. Már ott tartok, hogy minden nap elmondok egy imát, hogy Japánban, valaki, csináljon már neki egy tévésorozat változatot. Mert ennek ez dukál. Mekkora szatíra lehetne ebből. Ha van olyan, aki netalán ismeri, annak kötelező véleményt írnia a fórumban. :)
A sztori röviden: yakuza dráma, középpontjában egy meleg sráccal. Bővebben: egy ex-zsaru kiköt a yakuzánál, mert hát gondolom Japánban nem egyszerű új életet kezdeni börtönviselt múlttal a hátunk mögött. A rendőr neve Doumeki Chikara, az arcáról a teljes kiábrándultság olvasható le. Büntetésének az oka, hogy majdnem agyonverte az apját, akit rajtakapott, amint a kishúgát erőszakolta. Idősebb Doumeki intenzívre, fiatalabb börtönbe kerül. Miután szabadul, jobb híján elszegődik a yakuzához, senki ne kérdezze, hogy mennyire nagy klánhoz, vagy mennyire veszélyeshez, mert nem derült ki számomra, de bárki felvilágosíthat róla.
A történet másik főszereplője egy vicceskedő, halál laza yakuza főnök, Yashiro, aki imádja a durva szexet. Titokban bele van esve az orvosként dolgozó gyerekkori barátjába, amitől szánalmas is lehetne, de inkább aranyos. Nem nehéz kitalálni, hogy a Yashiro-osztagba kerül az új munkaerő, Doumeki, mint testőr. Első találka epic: munkaidőben (!) éppen egy alkalmi partner döngeti a megkötözött kezű Yashirot, miközben Doumeki megérkezik. Az ex-zsaru kicsit arrébb támogatja a merev farkú idegent, és megkérdi leendő főnökét, hogy jól van-e. A legnagyobb poén mégsem ez. Pár perccel később már a munkahelyi zaklatás fogalmát meríti ki Yashiro. Hány éves vagy, kérdi szájában a testőr péniszével, én mikor ennyi voltam, mint te, minden nap égnek állt a farkam. Igaz, én perverz vagyok. Én meg impotens, feleli Doumeki. 10 pontos. :)
No, miután ezt is megtudtuk, Yashiro nem kis bánatára, jönnek a dolgos hétköznapok, kis féltékenykedéssel, vérontással, szarkavarással, plátói szerelemmel. A manga egyébként sokszor inkább yakuza paródiának tűnik, én nem sok vérbeli, kemény taggal találkoztam. Egyik kivétel Yashiro ellensége, Hirata, akivel egy kasztba tartoznak, de lehet, hogy felette áll a szexmániás, sajnos ezt nem tudtam kideríteni. Yashironak amúgy van egy pár ellenlábasa, de Hirata azért is különleges, mert még nem dugta meg a srácot, és viszonylag képes nagyobb tételben szemétkedni.
Az én egyik nagy kedvencem, az idegbeteg, autentikus, tetovált hátú Ryuuzaki. Eredeti fazon, a látens homoszexuális kosárból, magabiztosság és tahóság kombóval. A Mónika-show castingjáról azonnal bekerülne a műsorba, nyakából csak egy borotvapenge hiányzik. A mottója: kegyetlenvagyokés. Imádom. :) Nem annyira vészes, mint ahogy első ránézésre tűnik, és a későbbiekben fontos szerepe lesz, mert titokban bele van szerelmesedve az általa egyébként gyűlölt és lenézett Yashiroba.
A történet fő mozgatórugója az a szerelem, ami kezd szép lassan kialakulni a testőr és Yashiro között. Előbbi egyébként jó eséllyel pályázik az alfahím címre a csoportban, ami nagyon nem akar bejönni a többi tagnak, mert hát: Doumekinek tetkója sincs, meg még kivételezik is vele a főnök, eh. Mint említettem, előfordul azért a mangában egy kis akció is, de egy yakuza szakértő elmagyarázhatná nekem, hogy melyik csoportvezető milyen szinten áll, kik vannak egy családban és kik másikban.
Amiért megfogott engem ez a mű, az a humora, lélektana, jól megírt karakterei (mondjuk Kugát zavarnám haza), illetve hogy a yakuza világában játszódik. Egyetlen hibája, hogy nagyon lassan jönnek ki a részek, persze a többi kedvenc magámnál is így érzem. Csak itt még ráadásnak elég sok a szereplő, akikről beszélni kell, aztán ott vannak a múlt eseményei, így az aktuális dolgok tyúklépésben haladnak előre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
